« A negyedik konzisztórium   Az engedetlenség révén meg lehet újítani az Egyházat? »

2012. január 22., vasárnap

» Egyházi törvények helyes értelmezése
18:38 | Római Kúria | Kánonjog | vatikanifigyelo | 0 komment

Amikor a pápa kihallgatáson fogadja a Rota Romana Bíróság bíráit és munkatársait, a bírósági éved megnyitása alkalmával, beszédében mindig az egész Egyház számára jelentőséggel bíró üzeneteket fogalmaz meg. Iránymutatással szolgál az egyházi igazságszolgáltatás számára, és jogfilozófiai kérdésekben is kifejti tanítását. Ezek a beszédek, amint arra a pápa ezúttal is nyomatékosan emlékeztetett, kötelező erővel bírnak.

Az idei Rota-beszédben XVI. Benedek az egyházi törvény értelmezésének kérdését taglalta. Két téves hozzáállás elítélése mellett természetesen kifejtette azt is, mi a helyes út, amit tehát követni kell (a Vatikáni Rádió ismertetője itt olvasható).

Az egyik szélsőséges hozzáállás az egyházi törvényekhez a jogszabály betűjének szolgai követésében áll. Ez a manapság a világi jogban uralkodó jogpozitivista felfogás: az a törvény, amit az illetékes törvényhozó a megfelelő formában törvényként kihirdet. Esetünkben a kánonjogi kódex és egyéb pápai dokumentumok. Ez azonban teljesen elszakad az Egyház valóságától, megfeledkezik arról, ami mégiscsak a legfontosabb: a természetjogról és a tételes isteni jogról (vagyis az Isten által adott törvényeket írásba foglaló egyházi tanításról, ami nem mind a kánonjogi kódexben található meg).

A másik téves és szélsőséges felfogás pedig mindenféle „pasztorális” ürüggyel kifacsarja, vagy egyszerűen megkerüli az egyházi jogszabályokat. Vagyis: nem az a lényeg, mit akart a törvényhozó, s mit tartalmaz a jogszabály, hanem az, hogyan lehet a szabályokat úgy értelmezni, hogy azok a saját elképzeléseinket és az általunk kigondolt megoldásokat igazolják, mert vélt „lelkipásztori szempontok” így diktálnák. Ez is olyan, mint a jogpozitivista megközelítés, mondja a Szentatya, csak ellenkező előjellel: a törvény betűje helyett az önkényes értelmezéshez ragaszkodik.

Ezekkel szemben a helyes felfogás az, ami nemcsak a törvényességet de az igazságosságot is biztosítja. A pápa visszatérően hangoztatja a nem hívők előtt is – legutóbb a német parlamentben – hogy az igazi jog nem szakadhat el az igazságosságtól. Még inkább igaz ez Egyházra: a kánonjog esetében végképp nem válhat külön a törvényesség és az igazságosság. Hiszen az Egyházban minden kérdésnek, még a tisztán egyházi törvények által szabályozott kérdéseknek is van valami isteni jogi, hittani alapja.

Az egyházi törvény valódi értelmének megértéséhez tehát figyelembe kell venni, mi is az, amit szabályozni kíván, mindenekelőtt azt kell megérteni, miről is szól maga az Egyház léte és élete.

XVI. Benedek a mostani beszédben külön kijelentette, hogy a kánonjogra is érvényes a „folytonosság és reform hermeneutikája”, akárcsak a II. Vatikáni Zsinat tanítására. Vagyis az egyházi törvények értelmezéséhez az egyházi hagyomány egészét figyelembe kell venni, s a jogszabályt az „Egyházban kell értelmezni”, vagyis az Egyház sajátos céljának és természetének megfelelően. Ahogy a pápa mondta: egyházias érzülettel.

Végül a pápa két fontos figyelmeztetést intézett a kánonjog művelőihez. Egyrészt engedelmesen, becsülettel és odaadással kell fogadni az Egyház törvényeit, és azonosulni kell velük, legyen szó akár az illetékes főpásztorok rendelkezéseiről, akár – s még inkább – a pápa által hozott jogszabályokról, illetve a vonatkozó pápai tanításról. Másrészt pedig – főként az egyházi bíróságoknak – munkájuk során alkalmazniuk kell az egységes jogértelmezést biztosító, amúgy kötelező erejű jogi eszközöket: a vonatkozó pápai tanítást (különösen a mostanihoz hasonló Rota-beszédeket), továbbá magának a Rota Romanának a jogalkalmazási gyakorlatát, valamint a Római Kúria többi dikasztériuma által kiadott jogszabályokat és nyilatkozatokat.

Kicsit olyan, mintha arra figyelmeztetne, hogy a „Roma locuta causa finita” ősi alapelve továbbra is érvényes.

Érdemes megemlíteni, hogy a Rota Romana tavaly újabb kompetenciákat kapott a Qaerit semper motu proprio alapján. Mindeddig tevékenységének túlnyomó többségét a házassági semmisségi perek képezték. Mostantól ezek mellett ítélkezni fog a megkötött de el nem hált házasságok ügyeiben, valamint az egyházi renddel kapcsolatos semmisségi ügyekben is (érvénytelen papszentelés). Ez a két kategória eddig az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció illetékességébe tartozott, lévén hogy szentségekkel kapcsolatos kérdéseket érint. XVI. Benedek a Qaerit semperrel egyfajta „profiltisztítást” hajtott végre ennél a kongregációnál, hogy legfőbb feladatára, a liturgia előmozdítására tudjon összpontosítani.

Címkék: kanonjog, Rota Romana

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.